Tudásbázis

Titkosítás nyugalmi állapotban

Az üzenet minden mezője lezárva, mielőtt leírnánk (törzs, tárgy, címek és mellékletbájtok), így az adatbázis másolata titkosított szöveg, nem levél.

Még nem

Ma csak az általad átadott hitelesítő adatok vannak így lezárva; a törzsek, a tárgyak és a mellékletek úgy tárolódnak, ahogy érkeztek, az őket majd lezáró boríték pedig megépült, de szándékosan semmihez sincs bekötve.

Részletek

Nincs kiszállítva. Egyetlen dolog van lezárva, mielőtt leírnánk, semmi más: egy webhook-aláíró titok. A saját származtatott kulcsa alatt van lezárva, így az egyik táblából kiemelt titkosított szöveg nem nyitható meg másikként, és ez az egyetlen hely a kódbázisban, ahol egyáltalán bármi le van zárva. Egyetlen törzs, tárgy, névjegy, jegyzet, naptárbejegyzés vagy melléklet sem megy át rajta.
Ez más állítás, mint a körülötte lévő kettő, és a különbség az, hogy kinél van a kulcs. A végponttól végpontig tartó titkosítás azt jelenti, hogy a kulcs a tiéd, és a levél itt olvashatatlan; a nyugalmi állapotú titkosítás azt jelenti, hogy a levél a tárolóba menet záródik le egy olyan kulcs alatt, amelyet ez a kiszolgáló származtat, tehát az adatbázis kiöntése, egy elkeveredett mentés vagy egy olyan lekérdezés, amelyet valakinek nem lett volna szabad lefuttatnia, titkosított szöveg, miközben maga a kiszolgáló még mindig meg tudja nyitni, hogy levélszálazzon, keressen és összefoglaljon. Az első tőlünk véd. A második mindenki mástól, és ez az, ami folyamatosan megesik másokkal.
Amit ma igaz, azt érdemes kimondani, nem következtetésre hagyni: a levél olyan infrastruktúrán tárolódik, amely titkosítja a saját lemezeit, efölött nincs saját rétegünk, és a kulcsok nálunk vannak, tehát a kiszolgáló olvasni tudja, amit tárol, és a leveleidet kereső, összefoglaló funkciók pontosan ezt teszik. Az adatvédelmi oldal a megírása óta pontosan ezekkel a szavakkal mondja, és mondani is fogja, amíg ez ki nem szállítódik.
A minden mező többet jelent a törzsnél. A tárgy, a feladó- és címzettlista és a listanézet által kirajzolt részlet közönséges indexelt oszlopokban ül, és így vannak az üzenetből generált összefoglalók, a levélszálhoz fűzött jegyzeteid, a névjegynevek, a naptárcímek és helyszínek, valamint minden fájl neve és típusa is. Egy kártya, amely titkosítottat mond, miközben a tárgysor nyíltan marad, pontosan az a lakat lenne, amelyet ez a termék máshol elutasít kirajzolni.
Hogy mibe kerül, az volt a nyitott kérdés, és a keresési felére most szám áll érv helyett. A keresés ma lekérdezés az egyes levélszálak legfrissebb üzenetének első 4000 karakterén, amelyet sima szövegként tartunk. Lezárva ebből visszafejtés és végigolvasás lesz a postafiók-tárolón belül, amelynél a kulcs már ott van, darabokban véve, nem soronként: szintetikus korpuszon ez 50 000 beszélgetésen nagyjából 100–400 ezredmásodperc, és körülbelül 200 000 fölött olyan találatokra van szükség, amelyek fokozatosan érkeznek, nem egyszerre. Ezt fejlesztői gépen, generált leveleken mértük, nem élő postafiókon, tehát a költség alakja, nem ígéret a tiédre. Vagyis a szótöredékre való illeszkedés pontosan úgy marad meg, ahogy most van, és semmi nem kényszerül szólenyomat-indexet lemezre írni, amelyet valaki később kiemelhetne. Ugyanezt a szöveget olvassa az összefoglaló, az adathalászat-pontozó törzsmenete, a mesterséges intelligenciára utaló ellenőrzés és minden szavakra illeszkedő szabály, és mindegyik ugyanúgy nyitja meg, ami ennek az állításnak az őszinte alakja: az adatbázis másolatával szemben lezárva, a kiszolgálóval szemben soha.
Mielőtt bármi pótolhatatlant lezárnánk, a borítéknak hordoznia kell a saját verzióját és a saját kulcsazonosítóját. Ma minden származtatott kulcs egyetlen titokból lóg, és a cseréje a webhook-aláíró titkokba kerül; ha a törzsek ugyanígy lennének lezárva, a cseréje a levelekbe kerülne. Ez a darab megépült, és semmi nincs vele lezárva. Minden általa készített boríték hordozza a saját verzióját és az őt készítő kulcs azonosítóját, olvashatóan, mielőtt bárki megnyitni próbálná, és hozzáköti magát ahhoz a sorhoz, amelyhez tartozik: az egyik sorból kiemelt és másikba ejtett érték nem nyílik meg, és azt mondja, hogy elmozdították, nem úgy bukik el, mint egy rossz kulcs. Semmi nem hívja még, és éppen ez a lényege annak, hogy előbb épült meg. A formátum a kötelezettségvállalás; a bevezetése, mezőnként, az a rész, amely visszafordítható marad.
Egyetlen mondat dönti el, mi záródik le, hogy alkalmazható legyen olyan oszlopra is, amelyre még senki nem gondolt: zárj le mindent, amit ember írt vagy választott, hagyd nyitva, amit a gép választott. A tárgy, a törzs, a levélszál-jegyzet, a névjegynév, a naptárcím, a fájlnév, egy általad begépelt szabály: ezek tőled származnak. Az üzenetazonosító, a sorállapot, az újrapróbálkozás-számláló, egy sorazonosító: ezek itt keletkeztek, és a lezárásuk semmit nem hoz, miközben minden őket olvasó lekérdezésbe kerül. Két kivétel ül ezen a szabályon. Az az érték, amely már visszafordíthatatlan, egy lenyomat vagy egy tokenkivonat, nem lesz biztonságosabb attól, hogy le is zárjuk. Az a szándékosan közzétett érték pedig olvasható marad, mert a lezárása pont azt zárná le, aminek a kiadásáért létezik.
Ezen szabály alatt három dolog marad olvasható, és mindegyik olyasmi, amire a postafiók épül, nem befejezetlenül hagyott sarok. Az időbélyegek, mert ezek a rendezési kulcs és a lapozási kurzor, és az a postafiók, amely nem tud dátum szerint rendezni, nem postafiók. A domained, mert az őt olvasó lekérdezés az, ahogyan egy beérkező üzenet megtalálja a hozzá tartozó bérlőt, még mielőtt bárki bejelentkezne és mielőtt bármilyen kulcs kéznél lenne. A közzétett kulcsok, mert a feladó kikeresi a tiédet. Mindegyikük mond valamit egy fiók alakjáról, és egyikük sem a leveleid tartalma.
A kiszolgáló által származtatott kulcs alatti lezárás az első fok, és ez épül. A második, vagyis a levél érkezésekor a te kulcsodra való lezárás úgy, hogy itteni kulcs egyiket sem nyitja, nagyobb változás és más termék: a törzs végleg kikerül a keresésből és a mesterséges intelligenciára épülő funkciókból, a kulcsőrzés és a helyreállítási kifejezés pedig közted és a saját leveleid közé kerül. Ez tudatosan meghozandó döntés, nem egy átkapcsolható kapcsoló, és ez a kártya meg fogja mondani, melyik szállt ki, ahelyett hogy elmosná a kettőt.